Az emberek bezárják az lakásuk ajtaját ha elmennek otthonról. Csak az mehet be a lakásukba akit ők beengednek. Mantraként ismétlik, hogy az én házam az én váram. Ezzel szemben az életük legapróbb mozzanatát is rögzítik az okostelefonjukkal és szinte azonnal töltik is fel a közösségi médiába. Nagyon sokan oly módon, hogy bárki aki tagja a közösségi platformnak és az is aki nem, láthatja, letöltheti, kommentelheti a feltöltött anyagot.
- Mennyire változtatta meg az életet az internet?
- Van még olyan, hogy magánélet?
- Mennyire vagyunk álszentek ezen a téren?
- Mi tehetsz Te magad?
Mennyire változtatta meg a életet az internet?
Az 1990-es években, Magyarországon is elérhetővé vált az otthoni internet. Akkor még lassú és körülményes volt. A legtöbb embert nem is érdekelte, de szinte mindenki kíváncsi volt. Mi leginkább, akik akkor tinédzserként éltük az életünket, de mára már szülőkké váltunk. Hirtelen rengeteg ajtót nyitott ki előttünk. Hozzáférhettünk külföldi tartalmakhoz, chatelhettünk, blogolhattunk és képeket nézegethettünk. Akkor videók még nem voltak, mivel az internet sebessége ezt nem igazán tette lehetővé.
A 2000-es évek elején hatalmas fejlődésnek indult az internet és ekkor már tényleg bárki számára elérhetővé vált a „gyors” ADSL alapú internet. Megjelentek a Youtube, az iWiW, a Teve club és egyre több lehetőség adódott az online játékra. Tényleg, a Te tevéd hogy van? :-D Mert még mindig létezik ám!
Az okostelefonok elterjedésével hatalmas robbanásnak indult az online élet. Mindenki akinek volt okostelefonja (márpedig előbb-utóbb mindenkinek lett) elkezdett tartalmakat gyártani. Képet, videót, szöveget. A mobilinternet elterjedésével ezeket a tartalmakat elkezdte megosztani. Mára eljutottunk odáig, hogy napi szinten online vagyunk.
Állandó online kapcsolatban vagyunk. Még éjszaka sem kapcsoljuk ki az internetet. „Dróton” lógó nép lettünk.
Van még olyan, hogy magánélet?
Mi, emberek nagyon fel tudunk háborodni és meg tudunk botránkozni azon, hogy mennyi betörés, zaklatás és erőszak van ma a világban. Minden eszközt bevetünk annak érdekében, hogy a saját ingatlanunkat és értéktárgyainkat megvédjük a rablóktól.
Minden ami a miénk, amit birtoklunk, ami otthon a 4 fal között történik, amiről beszélgetünk, amit érzünk az mind magánéleti kérdés. Kellene legyen, mert ennél a pontnál véget is ér a történet. Ma már teljesen általános és elfogadott viselkedés, hogy napi szinten osztjuk meg a fenti információkat a közösségi médiában. Mindezt nagyon sokan teljesen nyilvánosan teszik.
A magánélet, mint fogalom kétértelmű lett. Az embereknek van a fizikai élete és van az online élete.
Fizikai magánélet
Ebben még ma is a tradicionális gondolkodás a mérvadó. Senki sem jöhet be a házamba ha nem akarom. Nem mondom be a falurádióban, hogy este miről, kiről és mit beszélgettünk, vagy éppen mit csináltunk vagy nem csináltunk lefekvéskor. Nem beszélünk nyilvánosan arról, hogy milyen tárgyat cseréltünk le vagy vásároltunk. Ezekről azt gondoljuk, hogy senkinek semmi köze hozzá.
Online magánélet
Sokan úgy gondolják, hogy az amit az online életükben tesznek azzal semmi gond nincs. Nyilvánosan megosztják, hogy mikor, kivel, hol, mit, hogyan csináltak. Lefotózzák és azonnal feltöltik az újonnan vásárolt holmikat, hogy mutassák, hogy lám csak nekem van. Mindezt akkor amikor éppen megtörténik és teljesen nyilvánosan. A közösségi médiában az ismerősödet figyelve hányszor fogtad már a fejed és mondtad, hogy „Te jó ég, ez az ember mennyire más képet mutat magáról, mint amilyen valójában”.
Akik az online világban is aktív életet élnek, azoknak gyakran kettős személyiségük lett.
Mennyire vagyunk álszentek ezen a téren?
Ezek után biztosan sokan feljajdultak, hogy én biztosan nem vagyok ilyen. Ugyanazt az arcomat mutatom az online életben is mint amilyen a valóságban vagyok.
Figyeld meg, hogy milyen tartalmakat osztasz meg magadról. Csupa szépet és jót. Mert vágysz arra, hogy mások elismerjenek, dicsérjenek. Ha valami jó történik veled, akkor azt akarod, hogy mások is tudjanak róla. Nem azért mert ettől másoknak is jó lesz. Azért teszed, mert ezzel a saját válladat veregeted, pontosabban a lájkok által mások veregetik azt.
Ha valami rossz történik veled, arról mélyen hallgatsz. Azt nem teszed közzé az interneten. Kivéve ha azzal együttérzést tudsz kiváltani másokból. Együttérzést magaddal és vadidegenekkel szemben. Ezért van az, hogy ha kórházba kell menned, akkor azonnal bejelentkezel oda. Ezért van az, hogy a sok kamuhíreket amiben beteg embereket (akik valójában nem is betegek) mutogatnak azonnal megosztod.
Ha az érzelmeidre hat valami, vagy Te tudsz mások érzelmeire hatni, akkor azonnal tolod fel a közösségi médiába. Mert ilyenek vagyunk.
- Vágyunk az elismerésre és vágyunk az együttérzésre. Ezért osztjuk meg az ilyen érzelmeket kiváltó magánéleti dolgainkat.
- Viszont nem vágyunk a szánalomra és arra, hogy hülyének nézzenek. Ezért semmi olyat nem osztasz meg ami hasonló érzelmet válthat ki másokból.
Pedig minden, fent leírt dolog megtörténik velünk. Örömteli dolog, vagy éppen olyan ami miatt sajnálhatnak. És igen, néha szánalmas és hülye dolgot is művelünk. Mégis erősen szelektálunk, hogy ezek közül mit mutatunk meg magunkról az interneten. Mást arcunkat mutatjuk, mint amilyenek a valóságban vagyunk. Vagy legalábbis nem mutatjuk meg a teljes igazságot, csak az erősen megszűrt online valónkat.
Egy TED előadásban hallottam a következőt:
Az elmúlt 16 hónap során, amíg ezt a témát vitattam meg világszerte, minden alkalommal, mikor valaki azt mondta nekem: „Nem aggódom a személyi jogaim megsértése miatt, nincs rejtegetnivalóm. ” mindig ugyanazt mondom nekik. Kiveszek egy tollat, leírom az email-címem. „tessék az email-címem. Azt szeretnem, hogy mikor hazaér, küldje el nekem a jelszavait minden email fiókjához, nemcsak a szép, illedelmes munkahelyit, amiben a neve van, hanem mindet, mert szeretném csak átnézni, mit is csinál ön online. Elolvasom amit akarok, és megosztom, ha érdekesnek találom. Elvégre, ha nem rossz ember, ha nem csinál semmi rosszat, nincs mit titkolnia.”
Forrás: Glenn Greenwald – Why privacy matters, TED előadás 2014. október
Mi tehetsz Te magad?
Az amit mások gondolnak rólunk, abból fakad ahogyan viselkedünk és amilyen információkat megosztunk magunkról. Nem csak magunkról, hanem bárki másról is.
Milyen információkat osztunk meg? A fent már részletezetteken túl minden olyan információt ami egyezik a világnézetünkkel, beleilleszthető a gondolkodásunkba.
Az első amit tehetünk, hogy nem osztunk meg mindent.
Miért osztunk meg? Egy részét azért, amit korábban is írtam. Egy más részét pedig azért, mert azt hisszük, hogy az interneten névtelenek vagyunk. Azt hisszük, hogy ha nem áll ott velünk szemben az a másik ember akiről éppen megosztunk valamit, és nem vághat minket azonnal jól pofán, akkor az felhatalmaz minket arra, hogy ezt tegyük.
Második amit tehetünk, hogy gondolkodunk mielőtt megosztunk valamit.
Mégis miért tesszük mindezt? Az internet biztosította hatalmas szabadság és a névtelenség gondolata felbátorít minket. Az internet és ami rajta van egy nagyon fiatal dolog. Az utóbbi években az online fenyegetettségek és vírusok száma megsokszorozódott. Ezekről azt gondoljuk, hogy minket úgysem érint. De miért hisszük ezt? Mert velünk még személy szerint nem történt meg? De, már megtörtént. Biztos vagyok benne, hogy a Te néhány személyes adatodat és jelszavadat is ellopták már. Ahogy az enyémet is. Már 10-20-30 éve használjuk az internetet, de senki sem tanította meg nekünk a használatát. Egyszerűen nem tudjuk megfelelően használni. Nem tudjuk milyen veszélyek lesnek ránk minden egyes alkalommal amikor felcsatlakozunk az internetre.
A harmadik amit tehetünk, hogy elhisszük amit a szakemberek mondanak, gondolkodunk és tanulunk. Ezáltal felkészülünk.
Honnan tudunk tanulni? Elsősorban saját magunktól. Ne higgyük, hogy aki mást mond az csak hülyeséget mondhat. Tanuljuk meg elfogadni a szakemberek közlendőjét. Ők azok, akik sokat beszélgettek olyan emberekkel akik már megégették magukat az interneten. Ők azok, akik pontosan ismerik a módját annak, hogyan lehet könnyű szerrel megszerezni minden személyes adatodat és azt, hogy hogyan lehet könnyedén romba dönteni bárki magánéletét. Mindezt csak és kizárólag az internet használatával.
Ami egyszer felkerült az internetre az örökre ott is marad. Ez nem csak egy vicces mondás. Ez az igazság. Úgyhogy kétszer is gondold meg, hogy az alsóneműs (vagy éppen pucér) szelfidet feltolod-e a netre. Egyáltalán elkészíted-e, mivel a telefonod is a netre van kötve. Ha ott van, akkor a hozzáértők számára elég könnyű a tudtod nélkül leszedni róla az adatokat.
Szülők!
- Tudjátok egyáltalán mit csinál a tinédzser vagy még fiatalabb gyereked az online életében?
- Tudjátok, hogy mit oszt meg magáról és kivel?
- Kivel barátkozik?
- Kik azok akik kapcsolatba akarnak lépni a gyerekeddel az online világban? És tudod, hogy mi a céljuk ezzel?
A Logiscool programozóiskola egy felmérést készített 6-18 éves magyar gyerekek körében. Ebből az egyik ami kiderül, hogy kit tekintenek példaképnek a gyerekek.
- 39%-a az online véleményvezéreket
- 17%-a valamilyen sportolót
- 15%-a tekinti példaképnek a saját szüleit
Egy adat önmagában semmit sem ér, sőt sokszor téves képet ad. Egy adat csak akkor ér valamit, ha össze lehet és tudjuk hasonlítani egy másik adattal. A 15%-ot össze lehet hasonlítani a 39%-kal?
Kedves szülők? Mit szeretnétek? Ki legyen a gyereketek példaképe?
Legyetek Ti a gyerekeitek példaképei. Tanuljatok és tanítsátok őket az internet helyes használatáról és az internet veszélyeiről.
Kezd el a tanulást itt és most!
- Facebook útmutató szülőknek
- Szerinted biztonságban vagy Te és a családod az interneten?
- A gyerek és a személyes adat
- Amikor kiteregeti a gyerek a szennyest
- Beszélgetsz a gyerekeddel a videójátékokról
- Milyen a jó jelszó? Fontos ez?
- Kamu és átverős oldalak listája
- Informatika a családban
- Internet és biztonság
Ez a cikk a GOLNET Informatikai blogon jelent meg először 2019. február 1.-én.
